Másrészt azért, mert a kezeletlen figyelemzavar a gyermek egész életét meghatározza majd; vagyis hadd fogalmazzunk inkább úgy, hogy tévútra viszi. Egyszerűen, a sajátja helyett, egy másik életet kell majd élnie, amelyben kiskorban rásütik a „túlmozgásos” jelzőt, megbélyegzik azzal, hogy képtelen figyelni, aminek hatására egyrészt torzul az énképe és csorbát szenved az önértékelése, másrészt sosem végezhet majd a képességeihez mért feladatokat, le kell adnia az elvárásait, kisebb és könnyebb célokat tűzhet csak ki maga elé, és a szociális kapcsolatai (akár a későbbi párkapcsolata) is megalkuvásokkal, és külső-belső konfliktusokkal lesz tele.